egylányélete

         Hát megszülettem... 1995.május 12-én ... 22:00 körül 1 kg 60 dkg-al. Félig holtan...csak azért mert leállt a szívem. Na itt már kezdődtek a gondok. Anyukám beteg... depressziós, diszkleksziás stb., így nem  nagyon tudta a gondomat viselni. Sokszor otthon hagyott kicsinek és elment diszkóba. Vérszegény voltam,  vashiányos , de hát ez a koraszülött csecsemők sorsa.  Ebből az időszakból sajnos nem nagyon emlékszek semmire... Csak arra, hogy anyával egy szobában aludtunk mindig és mindig kinyitotta a szekrényajtót h ne nézhessem a tv-t. :D Meg egy emberre, aki mindig az ölébe ültetett  és cigizett mellettem... Nem tudom a mai napig, hogy az anyám szeretője volt, vagy ki. Ennek lesz még jelentősége később, ne felejtsétek el ezt a faszit. 5 évesen... egyszer bepisiltem oviban. Tudjátok miért? megvert a dada, mert megvertem egy kislányt. játékból persze. ő pedig elkezdett bőgni.... gondolom szerette azt a lányt és ezért megvert. én pedig nem mertem szólni senkinek, mert azt hittem h természetes, pedig nem volt az. Rájöttem így utána. elkezdtem járni a legközelebb lévő általános iskolába, ahol emlékszem az első napomra... már akkor sem szerettem. Mindig is ki voltam  közösítve... különc voltam/vagyok. Nahát általános iskolás koromban sem szerettek. És én sem őket.. mamámnál lakok ebben az időszakban... ugye, mint mondtam, anyukám nem tudott ellátni.( se anyagilag, se nevelni nem tud) Kiskoromban mindig megvert.. persze egy idő után természetes volt h visszaütöttem neki...Még annyi nagyon rémlik, hogy eljárogatott szerencsejátékozni és mindig vitt engem kisgyerekként mindenféle kocsmába. nahát ettől mentettek meg nagymamámék... felneveltek és próbáltak jó gyereket csinálni belőlem.. strébert. nem jött össze. egy ideig még sikerült engem úgy nevelni ahogy akartak, aztán rájöttem , hogy nekem erre nincs szükségem. Vajon miért közösítettek, csúfoltak ki mások? Azért mert dagadt voltam ( mamám mindig tömött egész életemben ), úgy nevelt fel, hogy szépen kell beszélnem másokkal, miközben engem rugdostak a fiúk 6.-ban nemmertem megszólalni, csak mert ő így nevelt... elvitt furulyázni.. még egy cikis dolog. jó dolog meg minden, de nem illik hozzám és egyáltalán nem akartam, csak rám erőltette.:aztán 11 évesen elkezdtem röplabdázni.. tudni kell rólam, hogy nagyon béna vagyok.mindenben.. amihez nyúlok annak valami baja lesz, vagy elromlik, vagy eltöröm... akármit. rájöttem rengeteg sírás és ügyetlenkedés, bénázás után hogy nem illek oda... olyan  emberek voltak ott, akik nem láttak engem szívesen... nem tudtam velük normálisan elbeszélgetni, mert ők 8.-osok voltak. voltak olyan oszttársaim akik ügyesek voltak és velük elvoltak, de velem sohasem. Sajnos ez ilyen. 11 évesen kipróbáltam a cigit.:D semmit sem éreztem... nem is voltak gondjaim szval nem értem h miért próbáltam ki.talán mert megkínáltak. érdekes volt.
                   

                    Mindig is lelkis voltam. szeretethiányos, csak nem vallottam be senkinek. Persze voltak általános sulis szerelmeim. kb.3 emberbe voltam ilyenkor "belezúgva", dehát tudjátok milyen ez.. semmilyen szerelem nincs benne.:D csak ilyen fellángolás , amit senki sem gondol komolyan. persze mindig csak egyoldalú volt az alakom és egyéb tulajdonságaim miatt, amiket már akkor is undorítónak láttam. 7-8 között folyamatosan szivattak... mindig mindennap kaptam valamit amivel egyre pocsékabbul érezhettem magam. aztán beleestem abba amibe nem kellett volna. 8. év közepén elkezdtem magam hánytatni. amúgy 8. év elején elkezdtem táncolni (hip-hopot), amiben megtaláltam magam(de ebbe is belekötöttek és hip-hop biankának hívtak csúfolásképp). Végre azt csinálhattam , amit szerettem, akikkel szerettem. olyanok voltunk mint egy család. az edzőm is imádott minket, mi is őt. szorgosan léptünk fel mindenfele, és mentünk versenyekre is. 9.évet már egy új iskolában kezdtem... de még jártam táncolni és még mindig hánytattam magam. 8. év végén kb. 68 kg lehettem.... 9.év elején 46 kg voltam...  egy ember mentett meg engem.. új barátnőm, akit máig imádok és tisztelek.. vele nagyon sok mindent elkövettem.:$ még úgyis mesélek róla.:) na szval 9. év elején elengedtek végre életem első bulijába. Tele voltam reménnyel. Megismerkedtem pár diákkal a sulimból, akik elis ballagtak abban az évben. persze csak msnen, mert beszari voltam.:D Aztán az első buli előtt megbeszéltem az egyik leendő oszttársammal hogy találkozunk és hogy együtt megyünk, hogy beengedjenek. Aztán odacsapódtam egy társasághoz, ahol ez a lány is volt. ott volt egy barátok köztös is.:D velük ittunk.. milyen nagy szó volt akkor, hogy 18 évesekkel iszunk abszintot.:DD aztán bementünk bulizni, ahol csak pislogtam... és körülrajongottam a nagyokat... olyan undorító.:D dehát az első év a nyalásé.;) aztán beleszerettem egy gyerekbe, aki 18 éves volt még akkor.. sokat beszélgettem vele msnen.. élőben fel sem ismert.:D mindegy, élveztem egy ideig. sok új ember.. sok pasi aki megtetszett. aztán  suli... az első évem tanulás szempontjából könnyűvolt, mert nem kellett tanulnom, csak nyelvet.megis bántam az egészet. namindegy.. még helyre tudom hozni, már közel vagyunk a jelenhez. aztán szerelmes voltam... és 3an mi legjobb bnők lettünk, egy d-s lány, egy oszttársam és én. mindennap sülve-főve együtt voltunk.. aztán szétszakadtunk és én maradtam a d-ssel.:D de közben a másik is a bnőnk volt csak nem bírtuk elviselni 3an egymást.:D de ugyanazok a fiúk tetszettek nekünk.:) nagyon jó volt.. nagyon jó így visszagondolni rá, még ha sokat veszekedtünk is..mellettük nőttem fel, és még a mai napig mellettem vannak.:$ Imádom őket.:)
Aztán végülis egyikünk kapta csak meg azt afiút aki mindhármunknak tetszett, a legjobb bnőm.:) megis érdemelte, azthittem h végre boldog lehet. még mindig táncoltam, jártunk versenyekre, boldog voltam, itthon folyton baszogattak és 1 hónapban 1x mehettem bulizni . de nem akadályozott meg abban, hogy akkor még berúgtam 1 bortól.:D aztán elkezdtem zülleni.:) minden nap lementem meg ilyenek.. ismerkedtünk.. általában mindig plázában voltunk. összeszedtünk pár ismerőst. végigbulizott éjszakák, a sok pasi és minden.. olyan mint egy álom.:) visszamennék.. persze legjobb bnőmmel mindig veszekedtünk. mindig volt valami.:) de mégis ott voltunk egymásnak, ha kellettünk.. már ez sincs.:( viszont akkor még mindig szerelmes voltam abba a bizonyos emberkébe.. sajnos ő a legjobb bnőmbe volt. mindig mindenki belé.. mindig titokban olyan akartam lenni mint ő.. mármint olyan erős.. nem akartam soha utánozni vagy ilyesmi, de néha mégis úgy nézett ki a dolog... aztán jött egy lány aki nagyon rühellt engem.. és hát ellenem fordította legjobb bnőm.. neki volt egy csapata is."csapat" = olyan emberek akik utálnak engem. dehát végülis sok-sok szenvedés után eztis túléltem. aztán kavartam szerelmemmel... csak annyira kellettem neki h féltékennyé tegye.. és közben mégjobban belészerettem.. kis tudatlan voltam, de egész életemben arra a csókra vártam amit akkor adott.:) és olyan jó volt, olyan boldog voltam.. aztán annyira szomorú.:( tisztán emlékszem az érzéseimre...aztán pár hónapig őrlődtem... utána decemberben ünnepeltünk utolsó decemberi edzésünkön.. nemis számítottunk arra, hogy az lesz az utolsó... utolsó volt, de csütörtöki napon úgy berúgtam h 2en hoztak haza és úgy behánytam.másnap úgy mentem suliba hogy még suliban is hánytam Eredmény. szilveszterkor nem mehettem sehova. hátigen ez ilyen. az utolsó edzés..:( és aztán vége lett az álmomnak... táncos. ezzel a csapattal. sajnos nem lenne már olyan, mint volt.:( namindegy.:) menjünk tovább...
               

                            Utána folyamatosan buliztam mindig... minden héten legalább 3x. hétközben is berúgtunk... aztán elkezdtem valami nagyon agykárosító dolgot, ami undorító.erről inkább nemis beszélek, mert szégyellem. le is buktunk vele...namindegy. aztán legjobb bnőmnek jött az oroszlányos időszakja.. volt egy buli  ahelyi clubban és ott megismerkedtünk pár oroszlányival.:D nahát utána kb. 1 évig mindig lejártam bnőmmel a pasihoz akibe annyira szerelmesvolt.sokszor átbaszta és tegyük hozzá h ők is mindig csesztettek mindennel.. ilyenek az emberek.:/ mára már szerencsére letudok szarni pár embert. aztán egy idő után beleuntam... már nem mentem le többet.. csináltunk előtte pár hülyeséget. mint pl. felmentünk pestre 0 Fttal azért mertt az a srác is ott volt az unokatesójánál, aki az én pasim volt.. elvileg.. de csak megjátszottuk az egészet. felértünk pestre a vonattal és bíztam abban, hogy unokatesóm el tud minket vinni kocsival békásmegyerre.. nemvette fel a telefont.. 0 Fttal beültünk egy taxiba és elvitettük magunkat a délitől békásra... 5500Ft.... Kedves drága bnőmnek odaadtam az arannyakláncomat h a nevem kezdőbetűje a nyakában legyen... a taxis kért egy dolgot zálogként h másnap kifizetjük neki.... :/ hát kicsilány mit adott oda? a halott rokonomtól kapott arannyakláncot ami kb. 35.000 Ft.. hozzáteszem fehérarany és arany volt.. nagyonszép.. egyetlen emlékem ami zsuzsa nénitől maradt.:( dehát eztis elvesztettem... kerestettek minket rendőrökkel meg ilyenek, mert aztmondtuk otthon , hogy bulizni megyünk.. hát nagyonnem.:D nemvoltrossz azonkívül h ki kellett bírnom azt, hogy nyúlkál hozzám az a gyerek, akitől undorodok és közben úgy kell tennem mintha mennyire de szeretném... széttörtük az ágyat náluk. vagyis mert felettünk dugtak 
én még azt se engedtem h átdugja a nyelvét, annyira undorodtam tőle és ez mai napig nem változott. szerencsére azóta nemtalálkoztam vele...aztán utána kb. 2 hónapig nemtalálkozhattam bnőmmel.. aztán alig tartottuk a kapcsolatot.miután betöltöttem a 16ot elmentem dolgozni és már azért se tudtunk talizni, ő kiment kanadába apukájához, egész nyáron kintvolt.. közben én visszatértem egy régi társasághoz.. szerencsére.. ja nem is meséltem h 15 .évemben elköltöztem nagynénémékhez, ahol lakott unokatesóm is miután nagybácsim kijött börtönből.. már csak abban reménykedtem, hogy barátaimat is kiengedjék.. 8 hónapig voltak bent és aztán februárban kiengedték őket, olyan boldog voltam. aztán velük voltam.. vagyok.:) mai napig amikor nem dolgozok együtt iszunk.jajj nagyon szeretek velük lenni. régen 60 főből állt a csapat aztán szétestünk... összeveszések, örökös harcok...:( és hát megmaradt pár ember akikkel énis vagyok. persze a többi emberrel is a 60 főből... imádom őket. van akit kevésbé, van akit alig ismerek, de összeköt minket az, hogy régen mindig együtt voltunk.
                 

                   Amúgy volt egy barátom, még amikor 2.-os voltam.. akkor kezdtem el lejárkálni. 1 hónapig tartott... aztán egyik másik legjobb bnőmmel megcsalt előttem és utána még ő dobott ki. gerinctelen köcsög.  mainapig...:/ sajnálom mert nagyon szerettem.:( dehát az élet így akart megerősíteni.